Az első és legfontosabb megérteni, hogy mint minden embernél vannak és a gyerekeknél is vannak olyan napok, időszakok, amikor kevesebbet eszünk, vagy éppen nem kívánjuk az adott ételt.
Ez odáig rendben van, amíg nem válik rendszeressé.

Sokan a tukmáláshoz folyamodunk, ahogy én is korábban tettem, amíg nem kezdtem el tanulni erről és megérteni a lényegét. A tukmálással egyetlen egy dolgot tudunk elérni, hogy a gyermekünkben kialakuljon egy negatív élmény az étkezésekkel kapcsolatban. Ilyenkor már kevésbé fog leülni enni az asztalhoz, mert előjönnek a rossz emlékek, hogy úgymond anya-apa megtömött akaratom ellenére.

Ez csak még fokozódhat, ha a csillagos eget is leígérjük neki, csak hogy pár falatot elfogyasszon. Rafinált a gyermek és ezt később ki fogja használni. Így már csak akkor fog leülni enni, hogyha kap valami jutalmat amiért evett. Jutalom alatt itt azt értem, hogy tárgyakkal próbáljuk megvesztegetni gyermekünket.

Tudatosan kommunikálva ez a rossz szokás elkerülhető, illetve fontos, hogy megfigyeljük gyermekünket, hogy valóban éhes-e. Mindig kérdezzünk rá, hogy hogy érzi magát, hogy van e valamire szüksége, és hogy mi az oka annak, hogy éppen nem szeretne enni. Lehet egy nagyon bagatel dolog miatt nem hajlandó enni. Most éppen a piros kanállal szeretne enni, vagy ő is kér savanyúságot az ebédhez. Irányított kérdésekkel nagyon hamar rá tudunk jönni az okokra.

Fontos tudni, hogy a megelőzés, vagyis a tudatos étkezéseket sokkal könnyebb kialakítani, mint az hogy egy már kialakult rossz szokást visszafordítsunk.

Ha hasznosnak találtad kövedd be, és oszd meg a tartalmat, hogy másoknak is segítsen.