Ha a családban előfordult túlsúly, akkor érdemes lehet odafigyelni az étkezésünkre. És azért írtam, hogy a MI magunk étkezésére, mert legtöbbször, kivéve a hozzátáplálást, azt eszik a gyermekek, amit mi. Vagy legalább is igyekszünk azt adni nekik.

De nem minden a genetika. Leírom miért. Gyermek korunkban anyukánktól, nagyszüleinkről megtanultunk főzni, ellestük a praktikákat, hogyan is készül egy nagyon finom ebéd. Ezeket a szokásokat visszük tovább. Képzeljük el, hogy nagymamánk egy kissé túlsúlyos. Nem elhízott, de dédi is az volt, biztos genetika. Anyukánk mindent eltanult tőle, hogyan főzi ezeket az ételeket. Ugyan úgy főz, ugyan úgy csinál mindent. Azért már lassan, lassan rajta is meglátszanak a kilók, főleg a decemberi időszakban, amikor mondjuk ki, zabálunk. Legyint egyet és csak azt mondja: „Ez genetika, hiszen a családban mindenki túlsúlyos, nem csoda, hogy én is az lettem.”

Én sem lepődöm meg, de egy kicsit nézzünk a dolgok mögé is. Ugyan azokat főzi, ugyan úgy csinál mindent, ahogy azt megtanulta. Ugyan azokat az ételeket fogyasztjuk. És itt van mindennek a kulcsa. Nem a genetika az ami okozza az elhízást, hanem a konyhai szokások, minták. Persze van a genetikának is benne dolga, nem azt mondom, de ez csak kis százalékban befolyásoló tényező.

Ezt úgy éreztem, hogy leírom, még mielőtt a témába belekezdek, mert fontos ezzel tisztában lenni. Tehát ha ez a család változást szeretne, hogy ne „örökölje” gyermeke a túlsúlyra való hajlamot, akkor azt a konyhában kell kezdeni. Szokásokat meg kell változtatni, alapanyagokat le kell cserélni egészséges alternatívára, na meg persze a feldolgozott élelmiszereket kerülni.

Vannak gyerekek, aki tényleg válogatnak, alig esznek meg dolgokat, mégis el vannak hízva. Miért van ez? Mert tolja be a szénhidrátot, mert lássuk be, hogy akik válogatnak azok között a fehér lisztes dolgokat szeretnek, mint pl a tészták, pékáruk, kenyérfélék szoktak közkedveltek lenni. Ezek ugye üres szénhidrát.
Hamar éhes lesz tőle, újra ugyan azt fogja enni és csak viszi be a kalóriát.

Ellenben egy kiegyensúlyozott étkezésben, ahol van a szénhidrát mellett jó zsírforrás, fehérje és rost is, mivel van benne pluszban vitamin, ásványi anyagok is. Ezek a gyerekek, akik így étkeznek, azok kevésbé lesznek elhízva. Persze vannak extra esetek, de most nem ezekről beszélek.

Tehát összegezve a súly kérdést én inkább onnan közelíteném meg hogy étkezés, étkezési szokások. Nem gond. ha egy gyermek jó étvágyú, szerintem minden szülő szeretné, hogy a gyermeke mindent megenne, de fontos, hogy miket eszik. Ha igazán értékes, tápanyagdús és változatos étkezésen van akkor nehezebb elhíznia. Ha mégis ilyenkor is gond adódik, akkor meg kell vizsgálni a többi tényezőt is, hogy mennyit alszik, mennyit mozog mellette. Van bármilyen betegsége, hiányállapota.

Gyermekek esetében, ahol már túlsúly lépett fel, ott viszont ezeket a szénhidrátszegény diétákat és bármilyen megvonásos étrendet érdemes kerülni. Elmondom miért. Mert a gyermek szervezetének szüksége van az alapvető mikrotápanyagokta, ilyenek a zsír, fehérje, szénhidrát és amit sokan elfelejtenek az a rost. Elengedhetetlen a növekedéséhez, fejlődéséhez. Az egyensúlyt kell megtalálni, színesebb étkezésekkel, és akkor szépen vissza tud állni a súly a normál tartományba.

Fontos megemlíteni, hogy nagyban befolyásolja az elhízást a felborult bélflóra is. Értem én ezalatt, hogy ha nem megfelelő az étkezés, akkor olyan bélbaktériumok lesznek túlsúlyban, melyek az egészségre nincsnek jó hatással. Nem csak az immunrendszeren lesz látható, hogy gyengébb a szervezete, de a kilők is jobban fognak rakódni. Ezért mi szülők tudunk tenni, hogy az étkezésre nagyobb hangsúlyt fektetünk. Számos civilizációs betegségtől tudjuk megmenteni, ha az étkezése a gyermeknek megfelelő. Ezáltal mi magunk is változni fogunk, hiszen nekünk is más szokásokat kell kialakítanunk ennek érdekében, és ez egy csodálatos közös családi utazás lesz.

TIPP:

Igyekezzünk visszaszorítani a finomított szénhidrátokat és a cukors ételeket. Ha sütünk-főzünk, akkor jó ha lecseréled a cukrot más hozzávalóra, mint pl: banán, datolya, méz, vagy felezd el a cukor adagját.

Na de mi van, ha valaki alultáplált?

Fontos tudni, hogy vannak adatok, hogy a gyermek életkorának megflelően milyen tartományban legyen, ahol úgymond „normális”.

Sokszor előfordul, hogy a gyermek eszik, vagy éppen azért mert nem eszik sovány a korához, magasságához képest. Ilyekor szintén a téplálkozás az ami nagy hangsúlyt jelent. Lehet hogy eszik gyermekünk, de nem hízik. Itt érdemes megvizsgálni, hogy milyen típusú ételeket eszik. Ugyanis sokszor van, hogy tápanyagszegény az étkezés, és így a megfelelő fejlődéshez, növekedéshez nem kapja meg a tápanyagokat.

Előfordulhat az a jelenség is, hogy nem visz be elegendő kalóriát, és sokkal többet használ fel egy nap, mint amennyit megeszik. Érdemes táplálkozási naplót vezetni és ha  már egy ideje fennáll ez az alultápláltság állapot, akkor szakemberrel konzultálni, diatetikussal beszélni. Lehet hogy a háttérben egy meghúzódó betegség is állhat, bármilyen bélprobléma, ami zavarja a felszívódást a belekben. Ha úgy érzed, akkor konzultálj orvossal.

Sokszor maga a szülő is rá tud jönni erre, ha látja leírva, hogy mi is az elakadás.

Végszónak ehhez a témához, ne törődjünk bele abba, hogy ez genetika, és azért húsos a gyermekünk, mert a családban mindenki az. Gondolkozzunk el kicsit és változtassunk, hogy gyermekünk egészségének alapköveit jól tegyük le.

Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, akkor mindenképp gyermekorvosoddal vagy diatetikussal konzultálj, aki alaposan átlátja a helyzeteteket.